Véradás

A múlt héten kitelepült véradás volt itt az olajipari főhadiszálláson, úgyhogy én is ontattam a vérem. Kissé meglepett, hogy az új donorok regisztrációs lapját kellett kitöltenem, dehát az a 8-10 hónap, ami a legutóbbi véradásom óta eltelt, az kevés volt az adatszinkronizálásra.

(Informatikailag -- úgy tűnik -- nagyon a béka segge alatt van az egész vérellátás, nem tudom, milyen emberfeletti melóval képesek ezt így üzemeltetni. Azt már ugye tudjuk, hogy túl sok a véradó és nem lehet nyomon követni, hogy mikor kit hívtak be, meghogy túl sok gyógyszer szedése teszi a donort alkalmatlanná a véradásra, ez a lista több oldalt foglalna el, ezért nem férne ki a netre, miazmás)

Miközben töltögettem a kérdőívet és kortyolgattam a Mohai Ágnest, segítettem a külföldi kollégák és a csak magyarul beszélő vérvevő kislányok kommunikációját.

Orvosi csekk (mikor szedte? Az már nem számít. Mikor volt láza? Az se számít. Mehet, szúrhatják.), pumpálás.

Amíg a megdöntött ágyon pihegtem, hallgattam a kislányok beszélgetését (Itt van 71 tasak vér, letiltottunk 10 donort. Akkor miért adtunk ki 83 ID-t?) és hálásan dícsértem meg magamban a szúró kislány kézügyességét. Azt hiszem, ez volt eddig életem legfájdalommentesebb véradása.

Most 56 nap pihenés vár rám. Diéta ide, nagyböjt oda, valahogy be kell illesztenem az étrendembe heti min. 1 üveg vörösbort. És hogy ne maradjon a bejegyzés GTD (mert nagy ám az igény arra is :) nélkül sem: a naptáramban elhelyeztem ápr. 26-ra egy emlékeztetőt, hogy onnantól lehet megint vért adnom.