A hosszú7vége előtt kölcsönkaptam a
szinkronizált változatot Janitól, múlt hétre végeztem is vele. A
zokszigén nagyon fikázza a fordított könyveket, és ezzel jómagam is gyakran egyet kell, hogy értsek.
Gabának annyiban igaza van, hogy a fő fejezetcímek fordítása nagyjából rendben van. Én valamennyire ismerem a GTD-nyelvezetet, mert bár az eredeti könyvet még nem olvastam,
David Allen blogja és a
43Folders rendszeres olvasója vagyok.
Frank Benedek adta a nevét a fordításhoz, Sallay Katalin meg a szakmai lektoráláshoz. A spellcheckerre már nem volt ideje senkinek.
Lássuk a részleteket:
Számtalan helyen szerepel ilyen a könyvben: lásd XX. oldal (sic!). Természetesen nem a római 20-as oldalra gondolnak (nincs is rómaiszámos oldal), de a C-s x már túl sok teendő lett volna a nyomdába küldés előtt.
Ahol csak lehet, a mondatok kétértelműre sikerültek.
Rettenetesen lettek összerakva a mondatok, csapnivalóak a nyelvtani szerkezetek.
Gaba cikkjére így reagáltam:
Az első fejezet oly gyatra, hogy kifejezetten fárasztó volt olvasni. Pont olyan mondatokat írt le a fordító, amelyekre Tótfalusi István a Kis magyar nyelvklinikában azt mondja, „félrevezeti az olvasót”, „a mondat legvégéig bizonytalanságban tart”, meg hasonlók. Vannak mondatok, ahol annyi az utalószavas mellékmondat, hogy azt sem tudod, mikor ki/mi az alany.
Különösen nagy a homály összetett szavak egybe- vagy különírása esetén. A "projekt"-előtagú összetett szavakat hol egybe, hol kötőjellel, hol külön írja a fordító. Bár valószínűbb, hogy nem egy ember csinálta, hanem leosztotta szerá-hugyé egyetemistáknak, akik a javadalmazásnak megfelelő minőségű produktumot is állítottak elő. Azért sejtem, hogy így lehet, mert a II. résztől javul a mondatok minősége, színte már nem is kell őket újraolvasni.
És még egy zavaró momentum zárszónak:
Fura, hogy az inboxot hol postafióknak, hol gyűjtőkosárnak hívja. (Természetesen ez utóbbi áll közelebb a valósághoz)
