2007-10-23

Houston Day1

Summa 20h utazás (ebből 13,5h repülés) után megérkeztem Houstonba. Az út maga viszonylag kellemes volt, nagyjából úgy telt, mint egy megpakolt hűtővel megtámogatott lusta hétvégi nap. Gyors túrórudi és pogi a Malév Duna várójában, beszállás, angolos reggeli a gépen (tükörtojás, sült-fonnyasztott (talán) spenót, sült bacon (bár utálom, ha kaját dobnak ki, ezt nem ettem meg, úgyis nagyon vastag lesz a köv. 2 hét kalóriabevitelben, ez az extra 300kcal nem hiányzott), joghurt, gyümölcssali. 2,5h után gatwicki landolás. Akkor vettem észre, hogy az időzónázás miatt mégse 1,5, hanem 2,5h-m van. Ezt az Emirátusok légitársaságának business-várójában ütöttem el: Absolut Bloody Mary, egy kis tenger gyümölcsei, lazac, oliva minden mennyiségben, savanyított füge, mindenféle arab zöldségkrémek, pita. Nem tudtam ellenállni a sajttálnak, majd a végén az egészet szétcsapattam egy jó pohár portóival. Nagyon harmonizál az íze a kecskesajtéval, tudtátok? Még épp átfutottam az éjféltől addig összegyűlt emailjeimet, 1-2 gyors üzenet a twitterre [RSS], aztán Continental-becsekk.

Itt még le sem ültem, már kérdezték, hogy mit akarok ebédelni. Óvatos duhajként a csirkemellet választottam, zöldséggel. Hát, csirkemell volt, de legalább 400milis szilikonnal felfújva. Brutál adagnak ígérkezett a meleg mogyoróválogatás, a leves, meleg előétel és a saláta után. A rozmaringos krumplit éppen csak megkóstoltam, a vajas répa és hüvelyében párolt borsó remek volt. Óvatos pohárnyi vaniliafagyi zárta a sort. És hozzá rengeteg vörösbor, már csak a hemoglobinszintem kedvéért is :)

Közben megnéztem egy 50-esévek-beli kalózós filmet, egy csomó tréfássorozat-epizódot (Simsons, Férjek gyöngye, meg egy csomó ismeretlen), hallgattam DJ Liquid Todd clubmixét, elolvastam az összes fedélzeti magazint. Időközben befutott az uzsonna: csokireszelékes keksz felforrósítva. Nagy utazók azt ajánlotték, hogy ne aludjak el Houstoni idő szerint késő estig, úgyhogy a hajnali 5-ös kelésem és a számos pohár vörösbor dacára kitartottam. Energiaital nem volt a fedélzeten, kólával turbóztam magam.

A vacsora szolidabb lett: kis lazac, kis sali, kis gyümi.

Már a repülőn szemembe ötlött az amerikaiak gigantomániája, az iszonyatos energiapazarlás. Ragyogó déli napfényben repültünk végig, de a redőnyök lent voltak, viszont ezért lámpázni kellett. Meg minden kaja ehetetlenül forró, minden ital félig van jéggel + egyébként is ihatatlanul hideg.

folyt. köv.

Címkék: ,

4 megjegyzés:

Időpont: 21:50 , Blogger aghy írta...

Nem is tudtam, hogy gasztroblogot írsz :D

 
Időpont: 23:07 , Blogger Varánusz írta...

Azért egy fél cikktől nem lesz gasztroblog a bitkomodóból. Vagy neked az aulichlajosdamjanicsjánosra is összefut a nyál a szádban?

 
Időpont: 07:23 , Blogger aghy írta...

Csak a tendenciát figyelem :)

 
Időpont: 19:20 , Blogger waces írta...

Na kollega, ahogy ezt igy elolvastam 1. megeheztem, 2. mar elore rohogok a takarmanyozasi naplodon, mert akkora szamok lesznek benne, amelyeket idaig csak matematika peldakban lehetett latni :)
Vagy ha mar amerikaban minden nagyobb, akkor a 2500-at felamerikanizalod 25000-re? :)

 

Megjegyzés küldése

Feliratkozás Megjegyzések küldése [Atom]

A bejegyzésre mutató linkek:

Link létrehozása

<< Főoldal